Remek hangulatban, napsütésben érkeztünk a debreceni Nagyerdő területén lévő versenyközpontba. A pálya homokos talajon, jellegzetes alföldi terepen volt, telepített, benőtt-kevésbé futható erdős területekkel. Minden kedvezett egy jó pálya teljesítéséhez. N35A 4,6 km, 8 ep. Leginkább a jelleghatárokhoz igazodtam és a domborzat segített a tájékozódásban. A leggyorsabb átmenetem 1-2. pont között volt.
D. Andi
Másnap már nem volt ilyen kegyes hozzánk az időjárás, hideg szél fújt, és egyfolytában szitált az eső. A terep itt már sokkal tisztább volt, futható erdők és tisztások váltakoztak. Legemlékezetesebb ebben a pályában a 7-8 pont közötti átmenet volt, ahol jóval kiterjedtebb volt a mocsaras rész, mint amit a térkép jelölt. Mivel már egyébként is eláztam az esőben, úgy gondoltam nincs mit veszíteni, térdig merülve átgázoltam rajta: „legrövidebb út az egyenes”.
Először nagyon hideg volt, de utána megszoktam. Négyszer volt a részidőm a legjobb, köztük ebben az átmenetben is. Megérte az a dagonya!
A két napi összetett eredmény alapján 2. helyezést értem el. (D. Andi)