Múltunk és örökségünk
A Szolnoki Honvéd Sportegyesület és jogelődei története
Több mint hét évtized sportélete, nevelőmunkája és közösségi összefogása Szolnokon. Az 1951-ben megalakult sportegyesület történetének fontos részét a katonai sport, a város polgári sportélete és az utánpótlás-nevelés összekapcsolódása jelenti.
Az egyesület történetének feldolgozása és a korabeli dokumentumok digitalizálása folyamatban van. Ez az áttekintés a Romhányi Antal által készített korszakolást, valamint az 1982-ben megjelent Sporthíradó beszámolóit követi. Nem tekinthető még teljes, minden időszakot lefedő monográfiának.
A kezdetek és a sportegyesület megalakulása
A Szolnoki Honvéd Sportegyesület történetének előzményei a szolnoki katonai repülőképzés intézményrendszeréhez kapcsolódnak. A történeti vázlat 1949-re teszi a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola megalakulását. Két évvel később, 1951-ben létrejött a Szolnoki Honvéd Sportegyesület.
A sportegyesület fokozatosan a katonai és a helyi sportélet találkozási pontjává vált. A későbbi visszatekintések szerint nemcsak a katonai szolgálatot teljesítő fiataloknak, hanem a város civil sportolóinak és utánpótláskorú versenyzőinek is lehetőséget adott a fejlődésre.
- A történeti vázlat szerint megalakul a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola.
- Megalakul a Szolnoki Honvéd Sportegyesület.
- A forrás összefoglalója a történelmi események következményeként a kiképzés és a sport szünetelését jelzi. Ennek részletei még további kutatást igényelnek.
Szakosztályok, utánpótlás és országos sikerek
Az 1960-as évektől az egyesület több sportágban épített ki szakosztályokat. A fejlődés egyik meghatározó vonása az utánpótlás-nevelés volt: a sportegyesület a szolnoki iskolákkal és a város sportéletével szoros kapcsolatban foglalkozott fiatalokkal.
Az 1961 és 1982 között működő szakosztályok
- Asztalitenisz
- Atlétika
- Cselgáncs
- Tollaslabda
- Lövészet
- Labdarúgás
- Vízilabda
- Ejtőernyőzés
- Kézilabda
Az 1982 és 1989 közötti időszak szakosztályai
- Asztalitenisz
- Atlétika
- Cselgáncs
- Tollaslabda
- Lövészet
Változó szakosztályi szerkezet
A rendelkezésre álló történeti vázlat harmadik korszakát az 1989 és 2006 közötti évek jelentik. Ebből az időszakból a forrás a működő szakosztályok körét rögzíti; a szervezeti változások, a vezetők és a sporteredmények részletes időrendje egyelőre nem áll rendelkezésre.
A korszakban felsorolt szakosztályok
- Asztalitenisz
- Cselgáncs
- Ejtőernyőzés
- Úszás és műugrás
- Tollaslabda
- Kispályás labdarúgás
- Tömegsport és atlétika
- Tenisz
- Tájékozódási futás
- Gumiasztal
Ez a felsorolás a sportági sokszínűséget mutatja. A korszak részletes történetét a további dokumentumok és visszaemlékezések feldolgozásával lehet majd pontosítani.
Akik az egyesület hírnevét öregbítették
Az 1982-es Sporthíradó különösen értékes betekintést nyújt az asztalitenisz, a cselgáncs, a tollaslabda, az atlétika és a sportlövészet korabeli sikereibe. Az alábbi eredmények és adatok a kiadványban közölt beszámolókat tükrözik.
Asztalitenisz – országos élmezőny és nemzetközi szereplések
A szakosztály az 1970-es évek elejétől jelentős fejlődésen ment keresztül. A korabeli beszámoló 70 tagot és komoly utánpótlás-nevelő munkát említ. A férfi csapat az NB I-ben, a női az NB II-ben versenyzett. Az 1979-es Vásárvárosok Kupájában a csapat a negyeddöntőig jutott.
A kiadvány a legismertebb sportolók között említi Kreisz Tibort, aki világ- és Európa-bajnok válogatott csapat tagja volt, továbbá Molnár Jánost, az Európa-bajnok csapat tagját. Kreisz Tibor az 1978-as Európa-bajnokság férfi egyesében harmadik helyezést ért el.
Férficsapat – 1978 és 1979
Mindkét évben 3. hely az NB I-ben.
Női csapat – 1981
2. hely az NB II-ben.
Részletes csapatbajnoki helyezések (1970–1981)
| Év | Férfiak – bajnokság | Helyezés |
|---|---|---|
| 1970 | Városi | 1. |
| 1971 | Megyei | 2. |
| 1972 | Megyei | 1. |
| 1973 | NB III | 1. |
| 1974 | NB II | 2. |
| 1975 | NB III | 1. |
| 1976 | NB I | 5. |
| 1977 | NB I | 6. |
| 1978 | NB I | 3. |
| 1979 | NB I | 3. |
| 1980 | NB I | 10. |
| 1981 | NB I | 8. |
Női csapat: 1976-ban 3., 1977-ben 2., 1978-ban 2., 1979-ben 1. hely a megyei bajnokságban; 1980-ban 5. és 1981-ben 2. hely az NB II-ben.
Cselgáncs – a fejlődő utánpótlástól az OB I-ig
A cselgáncsszakosztály 1963 januárjában alakult. Már az első időszakban országos eredményeket ért el: a beszámoló szerint Gémesi József 1963-ban, a 63 kilogrammos súlycsoportban magyar bajnoki címet szerzett.
A szakosztály korábbi fejlődésében Ferencz Attila, majd Cziegler Lajos vállalt fontos szerepet. 1981 januárjától Török Ferenc főfoglalkozású edzőként dolgozott, és a sportolók szüleinek bevonásával a szervezeti háttér is erősödött.
1981-ben a szakosztály olimpiai pontjainak száma a beszámoló szerint az előző évi négyről 34-re nőtt. A felnőtt csapat visszajutott az OB I-be; Orosz Miklós a junior Európa-bajnokságon ötödik helyezést szerzett.
Tollaslabda – bajnoki címek és válogatottak
A tollaslabda-szakosztály az 1982-es kiadvány szerint fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte. Az addigi másfél évtized mérlege 54 magyar bajnoki cím, több száz érmes helyezés és közel húsz kupagyőzelem volt. A csapat 1980-ban országos bajnoki címet nyert, 1981-ben második helyen végzett.
Németh Erzsébet saját nevelésű versenyzőként hét magyar bajnoki címet szerzett; Englert István huszonkét magyar bajnoki címig jutott, és a korabeli beszámoló szerint 1981-ben a sportág év sportolója lett.
1981-ben a szolnoki csapat Tallinnban nemzetközi tornát nyert: a forrás szerint Tallinn ellen 7:1, Tartu ellen 6:2 arányban győzött.
Atlétika – országos bajnokok és rekordok
Az atlétikai szakosztály történeti előzményeit a kiadvány az 1956 előtti Légierő SE-hez vezeti vissza, újjáalakulását pedig 1962 decemberére teszi. Az egyesület egyik legismertebb atlétája Paragi Ferenc gerelyhajító volt: a kiadvány szerint 1972-ben Szolnokon 80,06 méteres ifjúsági Európa-csúcsot ért el a Killián színeiben.
A korabeli áttekintés kiemeli Molnár György középtávfutót, Mészáros István rövidtávfutót és Halász Sándor magasugrót is. A szakosztály versenyzői a Magyar Néphadsereg bajnokságain több alkalommal szereztek bajnoki címet és dobogós helyezéseket.
Sportlövészet – katonai és városi versenyek
A sportlövészet a katonai felkészítéshez és a városi tömegsporthoz egyaránt kapcsolódott. A szakosztály a helyi intézmények és fegyveres testületek részvételével szervezett versenyeket, miközben a tehetséges fiatalokat magasabb szintű felkészüléshez segítette.
Az 1981-es néphadseregi lőbajnokságon a főiskola csapata a kiadvány szerint rekorddal győzött a géppisztoly 2. számú lőgyakorlatban. A csapat tagjai Nagy Mihály, Lukács Ferenc, Fekete Ferenc és Kiss Dezső voltak; az egyéni bajnoki címet ugyanebben a versenyszámban Nagy Mihály szerezte meg.
Több mint versenyeredmények
A sportegyesület története nem csupán a bajnoki címek története. A korabeli beszámolók fontos szerepet tulajdonítanak az edzőknek, a társadalmi munkát végző sportvezetőknek, a szülőknek és a helyi intézményekkel kialakított kapcsolatoknak. A fiatal sportolók nevelése és az amatőr sport támogatása ugyanúgy hozzátartozott az egyesület életéhez, mint az élvonalbeli versenyzés.
A munkahelyi és közösségi sportprogramok közül a dokumentum megemlíti a Barát Kupa kispályás labdarúgótornát, a Főiskola Mozdulj és a Sport-turmix rendezvényeket. Az 1981-es városi munkahelyi olimpián a főiskola a beszámoló szerint 84 ponttal a kilencedik helyen zárt a vállalatok és intézmények versenyében.
Az egyesület múltjának megőrzése ezért egyszerre jelent sporttörténeti, helytörténeti és közösségi feladatot. Az archív iratok, korabeli fényképek és személyes visszaemlékezések feldolgozása révén a következő években ez a történet tovább bővíthető.
Források, kiegészítések, folytatás
A feldolgozás alapja: „A Szolnoki Honvéd Sportegyesület és jogelődei története” című átadott összeállítás; Romhányi Antal korszakolása; részletek az 1982-ben kiadott Sporthíradó két közölt részéből, többek között Pásztor Kálmán és Szabó József előszavával.
Szerkesztői megjegyzés: a kiadvány korabeli megfogalmazásait a közérthetőség kedvéért összefoglaltuk. A sportolók nevei, az évszámok és az eredmények az átadott szöveg szerint szerepelnek; néhány névalak és a korszakváltások részletei további forrásellenőrzést igényelhetnek. Az 1989 utáni és különösen a 2006 utáni történések önálló kutatásra várnak.
Fotók: a jelzett archív képhelyekre kizárólag azonosított, felhasználási jogosultsággal rendelkező eredeti fényképeket javaslunk. Generált „korabeli” képet nem tüntetünk fel történelmi dokumentumként.