Ausztria Podersdorf 2017 IRONMAN 1 rész

Egy triatlonistának előbb-utóbb vágyódása lesz a hosszú táv - Ironman-distance - teljesítésére. Kinek előbb, kinek később jön el az igény és a lehetőség. Engem 2006-ban egy MH Amatőr Úszóbajnokságot követően varázsolt el Vakhal Norbi barátom, aki mesélt a triatlonról, mennyit számít az úszás, milyen hosszú a kerékpár és mennyire viszontagságos lehet a futás. 2008 májusában volt életem első triatlon versenye, ami középtávnak felelt meg - 2,3km úszás(itt ennyi volt kb) - 80km kerékpár- 20km futás - amit 5 óra 20 perc alatt abszolváltam. Visszaemlékezve az úszás egy tóban volt, és mint a medencében folyosók voltak kialakítva, első neoprénes úszásom volt, amit Szabó Zsolti többszörös Ironmantől kaptam kölcsön, így valamivel jobb is lett az időm, mint a medencében, valamint a kerékpárom Lancz Atis barátomtól volt - akkor még kölcsön - Fondriest márkájú, alumínium vázas - azóta Kisnémet Laci garázsában pihen, defektesen szegény, mert volt egy időszak, mikor felhagytam a kerékpárral, és az csak úgy ment, ha eladom.  A futás kínokkal indult, nem tudtam futni, emlékeim szerint az elejét gyalogoltam, majd féltávtól tudtam futni. A pálya teljesen sík volt, erős szembeszéllel tarkítva. Eufória elmaradt a beérkezésnél, elégedett voltam, hogy célba értem és ismerőseim, barátaim elismerő szavainak örültem: Vakhal Norbi, Csendes Zoli, Nádasdi Zsolti, Hódosi Lajos indult a versenyen, meg a nagyok: Major Joe, Benőcs Zoltán, Csőke Balázs,Flander Marci, Polonyi Balázs,Ács Peti és Herr Gyula, Zakariás Géza doktor Urak, no meg a többiek.

Ezt követte még ugyanebben az évben a balatoni verseny, X2S féltávú triatlon verseny, Zánka, 5 óra 42 perc összidővel. (1,9 km-90km-21,1km) A mai Erzsébet-tábor területén - korábban úttörőtábor - volt a rajt, a futás és a cél. A bringa pályában is volt bőven szintemelkedés, de élvezetes volt, a futás megkeserítette mindenki életét, a beígért "árnyékos futópálya" valójában egy frissítő nélküli, emelkedős, tűző napos szenvedés volt, amit nehezített a valamelyik partizós-bulizós-fesztiválozós emberkék beszólásai, miszerint "miért nem futsz/gyorsabban, ha már nem közlekedhetünk miattatok" és ez volt a legenyhébb beszólás. Útközben volt egy kék közkút, az nyújtott enyhülést sokunknak. Lényeg, túléltük. :)

Majd jöttek a sprint és rövid távú versenyek, Nagyatád meglátogatása a Hosszútávú bajnokság idején, nagy hatással volt rám a Gyékényesi-tó partján a rajtprocedúra, az ágyú hangja, a tömeg, igazi libabőr és eufória. Ekkor nagyon akartam Ironmant csinálni. Majd éveken át edzettem, versenyeztem, majd klubot váltottam - Szolnoki Triatlon SE után Tiszavirág SE majd mindkettő megszűnt, és mint említettem a bringától is megválltam egy időre. Cipruson találtam rá a mostani drótszamárra, és ott kezdtem el újra a bringázást, triatlonozást. Újabb élmény volt elöször igazi tengeri triatlonon részt venni. Úgyhogy irány Kona, egyszer meg kell csinálni!

". A Gyékényesi-tó partján állva, látva a tömeget, ágyúszó, libabőr, én is-én is akarom érzés. Kb. itt dőlt el, hogy egyszer Ironman leszek én is. 

Majd született Máté 2010-ben, 1 hónaposan ott volt velem Hatvanban, majd 2 hónaposan Fadd-Domboriban. Ahogy cseperedett, lettem én is elfoglaltabb, beláttam, hogy le kell tennem a kerékpárt. 2013-ban született Sára, ekkora a hosszútáv futás is abbamaradt, majd elkezdődött a nagypályás foci, ami 1,5 -2 szezon volt egy Ciprusi misszió szakította meg, és kezdtem újra triatlonozni. Ahol az első tengeri triatlon versenyemen vehettem részt - én már Konán éreztem magam  - majd továbbiakon. Futottam egy félmaratont, két maratont . az elsőt Ács László barátommal, 10 km-t, valamint 2 katonai járőrversennyel terheltem magam és csapatomat. Misszióból hazatérve, az új bringám hazaérkezését követően - GIANT Defy - jött az érzés és elhatározás, hogy felkészülök az Ironmanre. Róth Balázs testnevelő kollégámtól kértem tanácsot, mint többszörös féltáv és IM teljesítőt, mit ajánl, így jutottam el Podersdorfba, ahová Milan Mlynarcik barátomat is elhívam, akivel együtt szolgáltunk és versenyeztünk Cipruson. Mentek a bringázások, úszások - Daróczi Regina javítgatta a medence partról esetlen tempóimat- , futások, edzésprogram is volt, gyorsult minden, majd csak a bringa maradt. Következett a felmérő verseny Lökiman, Tiszalök, Középtáv, ahová Sándor Miki kolléga kísért el, Ő mint első bálozó a rövid távot választotta - bölcsen, mert nagyon meleg volt  . Már az úszáson görcsölt a lábam, utolsó 100 métert háton kievickélve tettem meg, bringa pályán többször túlmentem, nem voltak egyértelműek a jelek, viszont elégedett voltam a tempóval, majd a futás 4. km-e után a lábaim úgy döntöttek, sétára fogják..no de csak beértem valahogy. Ezután következett egy hónapnyi futás-bringa szüzesség különböző elfoglaltságok végett, úszni nyílt vízben pancsoltam. Majd jött az augusztus, kis szabadság, hajnali-éjszakai tekerések, téglázások - bricks, azaz építkezés 4:1 arányú kerékpár:futás 3 x-i ismétléssel - majd hirtelen bejött, hogy Budapestman Visegrádi 4-ek versenye is lesz, támogatás a HM-től, toboroztam srácokat.

Egy tekerés alkalmával Sebestyén Robival és egy barátjával találkoztam össze, útban Nagykörű felé, a gyorsításaik brutál számba mentek nekem, mert ekkor még nem volt könyöklőm, továbbá sok idő kimaradt, és véradás napja volt. Robi többszörös IM, így sok hasznos tanácsot kaptam tőle, így lett könyöklőm, amit a Budapestmanen tesztelhettem versenykörülmények között, zselés nyergem ami sokat adott a komforthoz.  Ezek után kénytelen voltam én is elindulni a versenyen, és örültem a célban, mert ott volt Keresztanyum -Keri- és a sok ismerős között triatlonos barátom Makra Kata is, aki bíztatott a futás alatt. Úszás akvárium szerű kicsit horror élmény, 2x lerúgott úszószemüveg, végig tülekedés, majd defektes kerék várt a depóban, amit gyorsan cseréltem - profin tudtam gyakorolni a belső cserét, mert a megelőző (később kiderült azt követő napokban is) volt jópár defekt, amit végülis a hőségen-túlnyomáson kívül a felvált, kiélesedett felni szalag okozott- innen mentem egy nagyon jó bringát, végig előzve sokakat, meg ment mellettem a vonat többször is, ami nem bolyozós verseny lévén fura volt, láttam több balesetet is, szétszóródott alkatrészeket, volt aki a telefonját vadászta a fekvőrendőrök után, sokan cseréltek defektes kereket, volt aki az utolsó 2 km-en. Beérve a depóba, cipő fel és folyamatos futásra tudtam venni a lábaimat, a forróságban rengeteg vizet locsoltam magamra és ittam meg, némi géllel társítva. Egy héttel voltam a nagy verseny előtt. 

 Az IRONMAN

Augusztus 31-én indultam itthonról, előre eltervezve, hogy legyen időm megszokni a helyet, kellőképpen rápihenni, nem izgulni a verseny előtt. Eredetileg családostul szerettem volna megvalósítani ezt a programot, de anyagi problémákba ütközött, továbbá ovi-suli kezdéssel esett egybe. Így Öcsémet, Virág Attilát kértem meg, hogy tartson velem, legyen a segítőm, én pedig cserébe szülinapi ajándékként a helyet, utazást biztosítom. Ő sem tudta még ekkor mire vállalkozik, a verseny lebonyolítása is homályos lehetett számára.

Előző este felszereltem a bringahordozót a hátsó ajtóra, összepakoltam a ruháimat, felszereléseimet, táplálék kiegészítőimet, kaját, vizet, hűtőtáskát, mindent IS.

Anyukámat vittem Budapestre a Mamához, ott kaptam finom ebédet, mentem Attiláért, újítottam még egy kulacstartót, melynek a felerősítése nem lett 100 %-os. És megindultunk Fertőrákos irányába, részben autópályán – Pest megyei matrica - , majd Tatán a Magellánban ebédeltünk és irány tovább – kedden kiderült, hogy Komáromban sikerült sebesség túllépést összehozni, 30e mínusz, de nem ez volt az egyetlen nem tervezett költség, esemény, LOL

Délután érkeztünk a szálláshoz, Szűts Panzió, Fertőrákos. Balra mellette orvosi rendelő és gyógyszertár – első látásra nem gondoltam, hogy lesz még itt dolgom – 3 háznyira Kovács kocsma nevű hely, ahol barátokra találtunk és a kocsma pozitív értelmet nyerve halétkek, szendvicsek és szívélyes fogadtatás, no meg Irsai szőlő várt minket. Bejelentkezés, szállásfoglalást követően levettük a bringákat – hoztam magammal az országútim mellett a melós trackemet, hogy Tesónak is legyen mivel mennie. Neki is indultunk Fertőmeggyes – Ausztria – irányába, jó volt a tekerés, gurulás, mikor megálltunk tájolni, egyszer csak hangos defektem volt, pont egy használaton kívüli benzinkút előtt, ahova a tulaj nemsokára hazaért, pont egy országútival, jött segíteni, amint lepakolt, mutattam neki, hogy megcsavarodik a belsőm, nem érteettük egymást, mert az én német tudásom nem tartalmazza a teljes bringajavítási szókészletet – sem - :D -

Folyt. köv.....