műugrás: általános kérdések!

A mûugrás rugalmas deszkákról zajlik. Ezek lehetnek 1 méter és 3 méter magasságban. Versenyeken az 1 és 3 méteres számok külön vannak.
A toronyugrás szilárd felületrõl történik 5 méter, 7,5 méter és 10 méter magasságból. A toronyugrás versenyen egy szám, vagyis elméletileg bármelyik magasságból végrehajthatók az ugrások – természetesen az elõre leadott program szerint. Itt azonban vannak bizonyos megkötések: egyrészt Olimpián és világbajnokságokon csak 10 méterrõl lehet versenyezni. Másrészt ifjúsági szinten B kategóriában (14-15 évesek) csak 5 és/vagy 7,5 méterrõl, míg A kategóriában (16-18 évesek) már mindhárom magasságról lehet versenyezni.

Szinkronugrásnak nevezzük azt, amikor két ugró egyszerre hajt végre ugrást. Ez lehet ugyanaz az ugrás, vagy váltott ugrás esetén a versenyzõk megegyezõ forgásszámú (pl. 2.5 fordulat) és megegyezõ testtartású (pl. csuka) de váltott irányú (pl. az egyik ugró elõre a másik delfin) ugrást hajtanak végre.
A szinkronugrás elõször 2000-ben a Sydney-i olimpián szerepelt az olimpiai sportok között.
A honlap menüjében baloldalon a "Galéria" pont alatt találhatók hazai versenyzõkrõl készített szinkronugrás képek.

Érvénytelen ugrásnak (0 pont) minõsül az ugrás, ha az elõre megnevezett ugrástól az ugró negyed szaltóval vagy többel illetve negyed csavarral vagy többel eltér. Például ha 3 és fél elõre szaltó helyett 3 és negyedet ugrik, vagyis hasra esik. Vagy hátra másfél szaltó 2 és fél csavar helyett, csak 2 és negyed csavart ugrik, tehát csavar hibás az ugrás. Továbbá érvénytelen az ugrás akkor is (és 0 pontnak minõsül), ha mást ugrik, pl. negyed csavarral vagy fél-egy szaltóval többet vagy kevesebbet csinál a versenyzõ. Ilyenkor az ugyan talán önmagában egy létezõ, de már másik számú ugrás, tehát a versenyben mindenképp érvénytelen.

Nem jobban, mint bármilyen más sport. A versenyzõknek szigorú szabályokat kell betartani, soha nem ugorhatnak edzõi felügyelet nélkül, nehogy véletlenül valaki alájuk ússzon. A legtöbb helyen a mûugró medencék el vannak különítve, így abban idegen nem tartózkodhat. Ugrás után a medencébõl a legrövidebb úton ki kell úszni.
A magasabb szintekrõl történõ ugrások esetén túl- vagy alulfordulás esetén, vagyis ha az ugró hasra vagy hátra érkezik nagyot "üthet" a víz. Emiatt a versenyzõk csak akkor mennek magasabbra, ha már elég kontrollal ugranak. A Hajós Alfréd uszoda szabadtéri mûugró medencéjében van úgynevezett habosító rendszer, ami azt jelenti, hogy buborékoltatni lehet a torony alatti vizet, hogy új ugrás esetén rontáskor se üssön akkorát a víz.

Igen. Együtt is edzenek, de a versenyeken természetesen külön vannak a fiú és lány versenyszámok. Ijúsági és felnõtt szinten a fiúknak általában egy ugrással többet kell a versenyeken teljesíteni, és általában (az erejüknél fogva) nehezebb ugrásokat mutatnak be. Szinkronugrásban nincs vegyes páros.

Itthon "vileda"-nak (mivel hasonló, nagyon magas nedvszívó képességû anyagból van, mint a közismert konyhai törlõkendõ), külföldön "sammy"-nek (mert Sammy Lee, Greg Louganis, egykori nagyon sikeres többszörös olimpiai bajnok edzõje vezette be használatát) nevezik. A funkciója az, hogy az ugrók a medencébõl kijõve szárazra tudják magukat törölni. Erre két okból van szükség: egyrészt hogy ne fázzanak vizes testtel, másrészt a szárazra törölt test kevésbé csúszik, ami az ugrásindításnál és a csuka illetve hock pozíció tartásánál nagyon fontos.

Nem lehet, mert ha a versenyzõ nem a verseny elõtt írásban leadott sorrendben a megadott ugrásokat mutatja be, akkor érvénytelen lesz az adott ugrás. Vagyis nem lehet "korrigálni" – nem lehet pl. két és fél fordulatos ugrást csinálni 3 és fél fordulatos helyett, ha mondjuk, érzi, hogy nem fog "kijönni". Ilyenkor – legyen az akár a legtökéletesebben kivitelezett két és fél fordulatos ugrás is, akkor is 0 pontos lesz, mivel érvénytelen. Az érvénytelen ugrásról fentebb már szó volt.

Ugyanakkor edzés során természetesen van ilyenfajta korrigálásra lehetõség: amennyiben érzi az ugró hogy az ugrás nem fog "kijönni", korábban "kinyithat", és egy fordulattal kevesebb, de jó ugrást tud teljesíteni, és megfelelõ pozícióban a vízbe érkezni.

Hat ugrás csoport létezik.
1, Az elõre ugrások, amikor a versenyzõ elõre, a vízzel szemben áll ki az elugróhely végére, és elugrás után elõre forog.
2, A hátra ugrásoknál a versenyzõ a víznek háttal áll ki az elugróhely szélére és elugrás után hátra forog.
3, Az Auerbach ugrásoknál az ugró a vízzel szemben áll ki és elugrás után hátrafelé forog.
4, A delfinugrásoknál az ugró háttal áll ki a vízhez képest és elugrás után elõrefelé forog.
5, Csavar ugrások – a test hosszanti tengelye mentén történõ forgások. Bármely forgás iránnyal kombinálható.
6, Kézállásugrások. Kézenállásból 3 féle forgás irányba (elõre, hátra és Auerbach) indított szaltók és csavarok.
Kézenállásugrások csak toronyból vannak. A többi 5 fajta ugrást mind deszkáról, mind toronyból ugorják.

Angolul 'launch'-nak, magyarul loncsnak mondjuk az a derékra szerelhetõ "vastag övet," melynek segítségével az új ugrások tanulása könnyebbé válik. A loncs két oldalt csigákkal az elugróhely fölötti mennyezetre van erõsítve. A két kötél végét az elugróhely mellett álló segítõ fogja. Ha a segítõ meghúzza a kötelet, a loncsban lévõ ugrót a magasba emeli. Ennek szerepe az ugrások tanulásánál az, hogy az ugrás végén az ugrót a segítõ csak lassan (vagy egyáltalán nem) engedi le. Így lassítva, a leérkezés félelme nélkül lehet tanulni az ugrásokat. Loncsot többnyire gumiasztal fölé szerelnek, de van deszka fölé szerelhetõ is, (így az ugrót beengedik a vízbe.)
Létezik gumis loncs is, amikor segítõ nélkül dolgozik az ugró, a gumi csak lassítja a mozgását.
Sajnos Budapesten nincs loncs, így versenyzõink külföldi edzõtáborokban tudják csak ezt az igen hasznos eszközt igénybe venni.

Különbözõ mûugró edzések léteznek. Van amikor alapozásnál a partról a legegyszerûbb gyakorlatokat nagy darabszámmal gyakorolják az ugrók. Van amikor egy-egy új ugrás tanulásánál az egész edzés ennek elõkészítésére megy el, és talán csak 3 új kísérlet történik. Van verseny elõtti edzés, amikor minden versenyugrásból csak 2-3db-ot ugranak a versenyzõk. Az év folyamán talán a legtöbbször olyan edzés van, amikor rövid kispartos bemelegítés után 2-3 féle ugrást készítenek elõ és gyakorolnak egész edzésen az ugrók.
A vízi edzéseken kívül rendszeresen vannak tornatermi (erõnléti és rugalmasságot fejlesztõ) foglalkozások, idõnként gumiasztalos edzések, valamint a válogatott versenyzõk számára balett és tánc is a mozgáskoordináció és kivitelezés fejlesztésére.

Egyértelmûen érezhetõ a kínai fölény, továbbá kiemelkedõen jók az amerikai, ausztrál, német, orosz, ukrán mûugrók. Számítani kell még a kanadai, mexikói, olasz versenyzõkkel is.